Gerevich András
költő, író, műfordító, egyetemi oktató
költő, író, műfordító, egyetemi oktató
Számít-e, ha szerelmes verset egy férfi másik férfinak ír? Mit jelent, ha egy vers „queer”? Van-e értelme bármilyen kategóriának, amikor végre átöleljük, akit a legjobban szeretnénk? És mit mondhatunk, ha azután épp ő hagy minket magunkra? Hogyan mesélhető el egy történet, amivel szemben eleve elvárás, hogy titokban maradjon?
Az XXX Gerevich András 1995 és 2025 között írt verseiből válogat – vagyis a szerző eddigi öt kötetének queer tematikájú verseiből -, történeteket a testről, a szerelemről, a kiszolgáltatottságról, a hétköznapi életünkbe belopódzó végső kérdésekről. És persze elsősorban arról, hogy a szerelem nem lehet ellenzékben.
A könyv támogatás nélkül jelenik meg. Köszönöm, ha már most megrendeled!
„A testet és a gondolatokat gyúrni kell, / mint gyerekkézzel a Bodrogban az agyagot” A Gerevich-verset szintén, bár mintha keresetlenül nyerné el formáját. Tiszta sorok, „napbarnított bőr”, „izzadó horgony”, olvasom, és úgy érzem, egyből tudom, ki beszél. Pedig azt mondja: „Csak a vágy maradt, / magamra már nem is emlékszem.” Mi viszont akár ki sem próbált ízekre is fogunk ebből a válogatásból, kakaó, tengervíz keveredésére. Arra, hogy erotika és érzelem, önkívület, szabadság és magány milyen magától értetődően járják át egymást. Vagy épp csak összeérnek. – Borsik Miklós
Gerevich Andrásnak sikerült olyan őszinte, fojtottan hiteles hangot megütnie, és eljutnia a letisztult, világos beszédig, mely párját ritkítja a kortárs költészetben. Nyelve áttetsző és természetes szépségű, díszítésektől, nyakatekert reflexióktól és magyartalanságoktól mentes. Miközben az ember kínos és nyomasztó életszférákba kerül bele, a költő nem adja föl az eufónia és az alliterációk, asszonáncok, jó ritmusok esztétikai igényét – közvetlen, ám igényes versbeszédet hallunk, mely a legdurvább, illetve a legborúsabb tartalmakat is képes megvilágítani és közölni. Gerevich lírája rendkívül kommunikatív, és többek között ezért is megrendítő: az olvasó részesül valamiből – egy életből. – Radics Viktória, revizor
Ez a kötet egy tematikus válogatás. Szerelem, erotika, szorongás hatja át a sorokat. A félelem, hogy a versbeli beszélő sose találja meg a másikat, aztán a félelem, ha igen, akkor majd elveszíti. Végül pedig a melankólia, amely még az őrjöngő vágy mellett is jelen van, hiszen mihez kezdjünk azzal, hogy halandó testünk egy másik halandó testben próbál megkapaszkodni? A kötet mély költőiségét az egyszerűség adja: a hétköznapi helyzetekben, félszeg mozdulatokban ott a líra. A szerző hangja az évek alatt nem változott, csak érett, és radikalizálódott. A világ lassan elsötétül körülöttünk, de a versek tovább világítanak. – Tóth Krisztina
Robert Gabris verse Gerevich András fordításában az Off Biennnálé kiállításán
Szép Versek 2025 (Magvető Kiadó); A név fehér foltjai (Abacus Kiadó); Reménytövis (Kálvin Kiadó)
Esszé a queer költészetről és a New York Schoolról, John Ashbery és Frank O'Hara munkásságáról a 2025 májusi Jelenkorban
Szerzők: Dunajcsik Mátyás, Gerevich András, Gerlóczy Márton, Harag Anita, Karafiáth Orsolya, Marton Krisztián, Moesko Péter, Darida Muri, Szaniszló Judit, Tóth Krisztina és Zelei Bori. Itt megrendelhető.
"Turista vagyok, nem értem a szavakat, / az emléktáblákon őrzött felejtést. (...) Sztálinbarokk emlékfolyamban sétálsz, / a zenei aláfestés manhattani jazz. " Itt letölthető.
Berlinben közös felolvasáson szerepelt Zoé Besmond de Senneville, francia, Luca Kieser, német, és Anush Kocharyan örmény író Gerevich Andrással 2024 február 19-én. Az est házigazdája Jürgen Becker volt.
I have been exploring the institutions and infrastructure of queer literature in Berlin, meeting people and conducting interviews. I am grateful for the generous support of the Culture Moves Europe initiative and the Literarisches Colloquium Berlin. Photo: Andras with Anna Hetzer, German poet.
Termékeny és mozgalmas év volt, bár a nagyobb lélegzetvételű munkákat még nem fejeztem be, így is számos új verset publikáltam az idén. Ez a hangkeresés éve is volt, de ez bizonyára egy örök belső küldetés marad, megtalálni, milyen hangon szeretnék egy-egy új versben megszólalni, mert sokszor elbizonytalanodom, miközben, valószínűleg egy olvasó nem hall olyan nagy eltérést vers és vers között, mint amilyen hosszú belső utat megteszek az egyik szövegtől a másikig.
ÚJ VERSEK
Alföld folyóirat áprilisi számában kettő (Integet a versből, Vonatút), az októberi számában egy (Hangetetés) új versem jelent meg, és a Tiszatáj júliusi számában is lejött egy versem (Hang). Szintén új vers szerepel Peer Krisztián 50. születésnapját ünneplő A harmadik félút című antológiában: Dorogi teremtésmítosz (ahogy egy pesti elképzeli). Az Élet és Irodalomban Mondóka című versem látott napvilágot. Szeptemberben a Népszava Nyitott mondat mellékletében jelent meg a Szerelem, amiben a queer fluiditás témájához szólok hozzá, és ezt a verset az év végén az Okapi Press Minden olyan, mint minden című hangos antológiájában is felolvastam, amit Simon Márton állított össze. Symbiosis címmel jelent meg versem a Nincs online queer különszámában. A hét írója voltam novemberben a litera.hu irodalmi portálon, ahol szintén új versem jelent meg Arcképcsarnok címmel, és mellette egy rövid interjút is felkerült az oldalra. Németh Zoltán szerkesztő több versemet is beválogatta a Bázis Egyesület legújabb kötetébe, a Természetellenes vadság után a Hálózati Organizmusok antológiába is. A Bázis oldalára írtam egy naplóbejegyzést is. Ebben az évben csak két versfordításom jelent meg, Amy Lowell Holdvilágos kert, a költőnő születésének 150. évfordulójára az 1749.hu oldalon és Louise Glück Nobel-díjas költő verse Éjjeli vándorlás címmel a Prae print folyóirat őszi számában.
TANULMÁNY
Hosszú értekező tanulmányt írtam A bálna queer teste címmel a Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat 14 számába, amiben Darren Aronofsky A bálna című filmjét bíráltam. „Charlie karakterén és történetén keresztül a kövérség és a nemi orientáció interszekcionális elemzését adom: a film narratíváját meghatározó túlsúly problematikus patologizálását, az internalizált homofóbiát, a queer szégyent, a fallosz nélküli, deszexualizált test regresszív állapotának traumáját, és a heteronormativitáshoz való visszatérés vágyát veszem sorra. A film mind a kövérséget, mind a queerséget problematikusan, negatív klisékkel és sztereotipikus jegyekkel ábrázolta. Nem csak Charlie vall kudarcot, hanem a rendező, Aronofsky is.”
ELŐADÁSOK ÉS FELOLVASÁSOK
A University College Dublin egyetem Feminist and Queer Spatialities című konferenciáján a magyar LMBTQ kultúra és irodalom helyzetéről tartottam személyes hangvételű előadást Poetry on the Margins of Silence: Queer voices in Hungary címmel. A Várfok Galériában a New York School költői irányzat esztétikájáról adtam elő. A Károli Gáspár Egyetemen megtartott nemzetközi Louise Glück konferencián a versfordításról tartott panelbeszélgetésen vettem részt.
NEMZETKÖZI SZEREPLÉSEK
Több külföldi felolvasáson is részt vettem, önálló esttel a Rigai Költészeti Napok vendége voltam, majd az ősz folyamán Krakkóban is felolvastam a verseimet, és a Varsói Egyetem magyar szakos diákjaival egy szeminárium keretében beszélgettem. Robert Svoboda fordításában hat versem jelent meg a cseh Tvar irodalmi lapban, és Ivars Šteinbergs és Laili Sakijeva fordításában a Hat vers a kudarcról a lett Punctum folyóiratban. Az év végén „best of életmű” válogatásként tíz versem is felkerült a német Lyrikline online költői portálra, az eredeti versek mellett mindegyik fordításban is, összesen több mint tíz nyelven, amelyek az elmúlt húsz évben külföldön publikált folyóiratokból és antológiákból lettek kiválogatva.
KÖSZÖNET
Eredményes és termékeny év volt 2024, és rengeteg hálával tartozom mindenkinek, aki ebben segített, szerkesztőknek és szervezőknek, barátoknak és rokonoknak egyaránt. Külön köszönettel tartozom Zsadányi Editnek, Mészáros Sándornak, Németh Zoltánnak, Nagy Gabriellának, Áfra Jánosnak, Orcsik Rolandnak, Csuhai Istvánnak, Simon Mártonnak, Peer Krisztinának, Rácz I. Péternek, Lanczkor Gábornak, Lapis Józsefnek, Barát Erzsébetnek, Kemény Arankának, Kállay Katalinnak, Ivars Šteinbergsnek, Paweł Łyżwińskinek és Carol Ballentine-nak. Köszönöm a Visegrádi Alap, a Villa Decius, az ELTE Erasmus Program és a Magyar Művészeti Akadémia támogatását.