KÖNYVEK
LÉGZÉSGYAKORLATOK
2022
Gerevich András legújabb verseiben a fűben heverve eltöltött, forró nyári éjszakák csendjét bármikor megtörheti a kóbor kutyák vészjósló csaholása, egy balatoni diszkó távoli dübörgése, vagy egy közeli karambol vérfagyasztó robaja. A versek borús, melankolikus, olykor féktelen vágytól és parttalan sóvárgástól fűtött hangulata lassan, cseppenként folyik át belénk, mint az infúziós zacskóból lecsöpögő sós oldat, majd izzadságként távozik pórusainkon át. A Légzésgyakorlatok hűvösét libabőrös tarkónkon érezzük, és úgy szívjuk magunkba, akár egy légkondicionáló fagyos leheletét. Ha pedig a versek egyszer bekapcsolódtak keringésünkbe, velünk is maradnak minden idegszálunkban, a vérünk minden oxigén-molekulájában,
húsba-, életbevágóan. (Závada Péter)
NEM LÖVÖM FEJBE MAGAM: 11 KORTÁRS AMERIKAI KÖLTŐ
2022
„Nem lövöm fejbe magam” – írja versében Jericho Brown, mert a költészet végrendelet és bizonyíték, fikció és dokumentáció,nyelvi forma és képi metafora, és nem utolsó sorban az erőszak megszelídítése és elutasítása, véresen komolyan vétele és kigúnyolása. A kötet minden szerzője a maga módján reagál a társadalmat a mindennapjaiban átitató, a hírcsatornákat ésközösségi oldalakat elárasztó ezerarcú brutalitásra, akárközvetlenül, akár metaforikusan, hiszen a gyarmatosított kontinens őslakosságának sorsától a rabszolgatartás kegyetlenségén át a New York-i ikertornyok lerombolásáig az elnyomás és pusztítás markánsan jelen van mentális térképünkön. Ám a negatív is néha átfordul pozitívba – Ben Lerner így ír az antológiában közölt versében: „Az erőszak legkevésbé sem modern, elmulasztja felismerni médiumának végességét. / Mikor az erőszak ráeszmél medialitására, éselveszti tárgyát, / elkezd hasonlítani a szeretetre.”
FRANK O'HARA: TÖPRENGÉSEK VÉSZHELYZETBEN
2020
Frank O'Hara a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású amerikai költője. Rövid pályafutása New Yorkhoz kötődik, ahol az utolsó avantgárdként emlegetett csoport, a New York-i költői iskola emblematikus szerzője volt. Versei esendők, hétköznapian egyszerűek, de mindig meglepően sűrűek és letisztultak. Lírájára nagy hatással volt a képzőművészet, a jazz, a New York-i házibulik és éjszakai bárok világa. A mindössze negyvenévesen, tragikus balesetben elhunyt szerző azóta bevonult az amerikai klasszikusok közé.
A kötet a Versum szakmai támogatásával, Gerevich András és Krusovszky Dénes fordításában jelenik meg.
SEAMUS HEANEY: ÉLŐLÁNC
2016
Seamus Heaney (1939-2013) utolsó verseskötete az ír Nobel-díjas költő 2006-os szélütése után íródott. Voltaképp érthetetlen, hogy öregségnek, betegségnek semmilyen jele nem érződik sem a teremtőerőn, sem a megformálás mívességén. A témákon persze igen: a korábban is jelen lévő halál talán valamivel nagyobb vagy inkább személyesebb hangsúlyt kap. És a visszajárás is: gyerekkorhoz, szülői házba, a fiatalság színhelyeire.
Ám az Élőlánc egyáltalán nem gyászos kötet. Ahogy a címe is mutatja, az egyén halandóságán túl az ember egzisztenciális szolidaritására, a generációk szívós stafétájára, az élet túlélésére fókuszál. Ferencz Győző, Gerevich András, Imreh András, Mesterházi Mónika fordítása
TIZENHAT NAPLEMENTE
2014
Talán kérlelhetetlenségük, pontosságuk, bátor érzelmességük teszik Gerevich András verseit felejthetetlenné. Talán a költő látásmódja, amellyel az egyszeri test cselekedeteinek szüntelen ismétlődését rögzíti. Talán a szuggesztív látásmód, a makacsul visszatérő téma, a szituáció mondatja ki velünk, hogy ami egyszer történt, nem múlik el többé. (Takács Zsuzsa)
SEAMUS HEANEY: HŰLT HELY
2010
Seamus Heaney Nobel-díjas ír költő, az északír nemzeti-politikai-vallási konfliktus hiteles és eredeti költője. Személyes hangvételű verseiben tárja fel a magánember és a közösség problémáit és szorongásait egy kultúrában, ahol az identitás kérdése olyan erőszakosan tolakodott be a magánéletbe, mint Európában kevés helyen, bár a magyarok számára igencsak ismerős módon. Heaney ennek a többszörösen megosztott országnak talál ki identitást, miközben költészete kerüli a nyíltan politikai témákat, inkább befelé fordul, önéletrajzi emlékeihez, a családi élet pillanataihoz, és elmélyülten figyeli a világot maga körül.
BARÁTOK
2009
Gerevich András új verseskötete, a Barátok a férfiszerelem könyve. A szerző a magyar lírában szokatlan nyíltsággal és művészi erővel idézi meg az ifjúkor szerelmeinek lelki és testi tapasztalatait. A kötet beszélője tabukat sértő őszinteséggel tárja föl a „tiltott szerelmek” és kapcsolatok világát. A Barátok ugyanakkor túl is lép az előző kötet, a Férfiak tematikus zártságán: hangsúlyosabb szerepet kap az otthontalanság szorongása és rezignált elfogadása. Mindennek eredetét, nyomait keresik a családi emlékeket és a gyermekkori traumákat felidéző versek, de ott kísért a családról és a gyermekről való lemondás megrendítő vallomásaiban is. Az utazások, a külföld és az idegenség tapasztalatai az emberi kapcsolatok törékenységével és esendőségével szembesítik a Barátok lírai alanyát.
De nem adja föl. Szenvedélyes józansággal figyel és beszél.
FÉRFIAK
2005
Gerevich András második kötete kilépés. Egyfelől a szó költői értelmében: a maszkok és szerepek mögül; másrészt a nyilvánosság előtti rejtőzködésből és a konvenciók hazugságaiból. A Férfiak című kötet beszélője természetes büszkeséggel vállalja nemi identitását - az elsők között a magyar költészetben.
ÁTADOM A PÓRÁZT
1997
Az Átadom a pórázt rövid versei érzelmi-érzéki pillanatfelvételek. Szokatlan temészeti képeik, panteisztikus-erotikus poétikájuk a határokkal játszik: a nő és a férfi, a test és a táj, a te és az én körvonalaival. Azt is nehéz lenne behatárolni, hogy ki beszél itt, olvashatjuk a kötetet egyfelől amolyan szerelmi katalógusként, ismétlődő motívumokkal, de változó szereplőkkel, másfelől úgy is, hogy az öt ciklus portrévá, életrajzzá álljon össze, egy Odüsszeusz-szerű alak bolyongásává, hazaérkezés nélkül. A kötet mindenesetre egy érett és ígéretes indulás dokumentuma.