Gerevich András legújabb verseiben a fűben heverve eltöltött, forró nyári éjszakák csendjét bármikor megtörheti a kóbor kutyák vészjósló csaholása, egy balatoni diszkó távoli dübörgése, vagy egy közeli karambol vérfagyasztó robaja. A versek borús, melankolikus, olykor féktelen vágytól és parttalan sóvárgástól fűtött hangulata lassan, cseppenként folyik át belénk, mint az infúziós zacskóból lecsöpögő sós oldat, majd izzadságként távozik pórusainkon át. A Légzésgyakorlatok hűvösét libabőrös tarkónkon érezzük, és úgy szívjuk magunkba, akár egy légkondicionáló fagyos leheletét. Ha pedig a versek egyszer bekapcsolódtak keringésünkbe, velünk is maradnak minden idegszálunkban, a vérünk minden oxigén-molekulájában, húsba-, életbevágóan. (Závada Péter)
Nem lövöm fejbe magam: 11 kortárs amerikai költő (2022)
„Nem lövöm fejbe magam” – írja versében Jericho Brown, mert a költészet végrendelet és bizonyíték, fikció és dokumentáció,nyelvi forma és képi metafora, és nem utolsó sorban az erőszak megszelídítése és elutasítása, véresen komolyan vétele és kigúnyolása. A kötet minden szerzője a maga módján reagál a társadalmat a mindennapjaiban átitató, a hírcsatornákat ésközösségi oldalakat elárasztó ezerarcú brutalitásra, akárközvetlenül, akár metaforikusan, hiszen a gyarmatosított kontinens őslakosságának sorsától a rabszolgatartás kegyetlenségén át a New York-i ikertornyok lerombolásáig az elnyomás és pusztítás markánsan jelen van mentális térképünkön. Ám a negatív is néha átfordul pozitívba – Ben Lerner így ír az antológiában közölt versében: „Az erőszak legkevésbé sem modern, elmulasztja felismerni médiumának végességét. / Mikor az erőszak ráeszmél medialitására, éselveszti tárgyát, / elkezd hasonlítani a szeretetre.”
Frank O'Hara: Töprengések vészhelyzetben (2020)
Frank O'Hara a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású amerikai költője. Rövid pályafutása New Yorkhoz kötődik, ahol az utolsó avantgárdként emlegetett csoport, a New York-i költői iskola emblematikus szerzője volt. Versei esendők, hétköznapian egyszerűek, de mindig meglepően sűrűek és letisztultak. Lírájára nagy hatással volt a képzőművészet, a jazz, a New York-i házibulik és éjszakai bárok világa. A mindössze negyvenévesen, tragikus balesetben elhunyt szerző azóta bevonult az amerikai klasszikusok közé.
A kötet a Versum szakmai támogatásával, Gerevich András és Krusovszky Dénes fordításában jelenik meg.